A magyar kacsa parlagi fajtának tekinthető, eredeti hazai kacsafajta. Leggyakrabban fehér, ritkábban tarka és barna színben ismeretes. Testsúlya alapján a kisebb testű kacsafajtákhoz tartozik. Végtagjai rövidek, csőre színe a fehér változatnál sárgásvörös, a tarka változatnál szürkészöld, sárga pigment nélküli.
A magyar kacsa kitűnően hizlalható és tömhető, húsa rendkívül ízletes, lédús és finom rostú. Nagy ellenálló képességű és jó élelemkereső fajta. Egyedei még kisebb létszámban föllelhetők Erdélyben és az alföldi tanyavilágban. A gödöllői génbankban fehér és tarka (vadas színű és fekete-fehér) változatát tartjuk fönn.

Fajtaleírás:
Testsúly: Gácsér: 2,50–3,20 kg
Tojó: 2,30–3,00 kg
A gácsér jellemzői:
Fej: Nagy, széles, kerek.
Csőr: Rövid, széles, a tarka fajtánál általában sárga pigmenttől mentes.
Szem: Fényes, nagy, mélyen ülő, sötét grafit színű.
Arc: Tollas.
Nyak: Középhosszú.
Törzs: Széles, középhosszú, mély, zömök, téglalap alakú.
Mell: Erősen izmolt, nagy.
Hát: Hosszú, széles.
Szárny: Zárt, elég rövid.
Farok: Kiterjesztett, szorosan a háthoz hajló.
Comb: Rövid, izmos.
Lábszár: Erős, egyenes, sárgás színű.
Lábujjak: A rövid lábujjakat úszóhártya köti össze.
Színváltozatok: Fehér, tarka(vadas, fekete fehér)barna,fekete